Holnap kiengednek végre a kórházból. Igazság szerint egészen jól vagyok már, de érzem, hogy még gyenge vagyok, remegnek a tagjaim. Alexis többször járt bent nálam, és ezzel legalább annyit segített, mint az itteni személyzet. De őszintén hálás vagyok Johnnak, aki ha nem jön velünk, akkor nem biztos, hogy visszatalálok az őrület széléről.
Kedves Carolyne,
Itt vagyok. A kórházban. Sokat beszélek róla, és mégsem távoznak a képek. John segít. Az Atya? Túléli vajon? Túl kell élje, folytatnunk kell, láttam. Láttam, hogy folytatnunk kell.
Iszonyatos! Azok a képek! Meghalok! Mind meghalunk!
Ezen a szombati napon is reggel 7-kor ébresztett minket a jó öreg Simon Williams atya. Meglehetősen kellemetlen az idő, ahogy néztem 4 °C van kint, szemerkél az eső. London. Mi mást várhatnék egy olyan helytől, ahol furcsán beszélnek, és még jellegzetes gasztronómia sincs?
Williams Atya reggel 7-kor keltett minket. Bőségesen megreggeliztünk a szálloda éttermében, megbeszéltük az aznapi teendőket - terveztük ma meglátogatni a rendőrfőnököt, aztán Miles Shipley-t,végül a Penhew alapítványt - aztán elindultunk a rendőrségre.
A hajónk először Southamptonba érkezett, de néhány órával később már Londonba érkeztünk, hála a vasúti hálózatnak.
Átnéztünk mindent, ami eddig történt, és úgy gondoltuk, hogy jobb, ha összeírom, hogy Londonban merre vezessen az első utunk. Íme az a néhány dolog, amit összeszedtünk Elias feljegyzései alapján:
Juju ház kultistái úgy döntöttek, hogy bosszút állnak rajtunk- vagy a betörésért, vagy azért, mert valami olyat tettünk, amellyel megakadályoztunk valamit - nem tudom, nem tudom. De tény, hogy szinte felüldöztek minket a Repülő sellőre.
A temetés teljesen rendben zajlott, mintha semmi sem történt volna tegnap. Nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy kezdjek el ordítani, hogy nincs meg a holttest... szerencsére elég volt mély gyászba burkolóznom.
Némi utánajárással, és John kapcsolatainak segíségével sikerült hozzájutnunk néhány roppant érdekes, és értékes adathoz: méghozzá régi pszichológiai aktáknak, amelyeknek alanya Roger Carlyle volt. A továbbiakban közlöm az akták összefoglalásait.A testvére, Erica hozta be őt eredetileg.
A továbbiakban nem közlöm a levelek, vagy beszélgetések teljes szövegét, csupán egy-egy összefoglalást belőlük.
Iszonyatos borzalom! Barátomat, Eliast meggyilkolták! És csaknem mi is erre a sorsa jutottunk. A new yorki központi kórházban írom e sorokat, kedves barátom, John a mellettem lévő ágyon fekszik - még alszik.
Néhány dolgonak utánanéztünk, és természetesen beszéltünk Kensingtonnal is. Legalább annyira le van sújtva, mint én, de igazunk volt: akadt még információ a tarsolyában. Egyre nyugtalanítóbb minden.
Egy hosszas megbeszélés után eldöntöttük, hogy korábban, holnap fogunk New Yorkba menni. Az izgatottságg hajt, egyre érdekesebb ez a történet. A szavai alapján biztosak vagyunk benne, hogy kedves barátom, Mr. Jonah Kensington mást is tud majd mondani, nem csak azt, hogy hozzá érkezett be a levél...
Eme cikkek azért felvetettek bennünk néhány kérdést. Íme a jegyzeteim arról, hogy miknek néztünk utána (néhány információ csak hosszabb utánajárás után jutott el hozzánk, de az átláthatóság végett mindent ide jegyzeteltem - és fogok is később):
Arkham könyvtára sok kincset rejtett most is. Az újságok részletesen tárgyalták az esetet. A legtöbb cikket kézzel lejegyzeteltem, így aztán álljon itt minden meglelt cikk, időrendi sorrendben:
A cikkek java részét a New York Pillar közölte.
Nahát, ki gondolta volna... Kedves barátom, Jackson Elias ismét feltűnt az idő homályából. Már épp kezdtem hiányolni. Ahogy szokott, bizonyára most is beleártotta magát valami igazán szaftosba, amit aztán kiadhat a neves new yorki kiadónál, a Prospero Pressnél. Nem különben bizonyára a kiadó vezetője, Mr. Jonah Kensington.
Eldöntöttem, hogy új életet kezdek... vagy legalábbis rendszert hozok a régibe. Elkezdtem összeválogatni a lapokat, és a felét én magam sem tudom már elolvasni, ezért úgy döntöttem, hogy megkezdek egy füzetet, hogy ebben szedhessem össze a gondolataimat, valamint azokat a dolgokat, amik velem és körülöttem történnek.
Dr. Smith szerint ez jó ötlet, talán segít majd abban is, hogy hosszabban tarthassam meg az ép eszemet.
