Jemryn naplója

A hajónk először Southamptonba érkezett, de néhány órával később már Londonba érkeztünk, hála a vasúti hálózatnak.

London csodaszép, nyüzsgő, hatalmas, színes. Hatalmas az élet az utcákon, rengetegféle ember, és mind-mind olyan furcsán beszél...

Első dolgunk volt egy London térkép beszerzése, aztán futottunk bele egy rikkancsba, aki a the Scoop egy számát lobogtatta felénk. Némi intermezzo után - sikeres pénzváltást követően - vásároltunk tőle egy újságot. A cikkek láthatóan az abszolút szenzációhajhászásra mennek rá. Akadt egy cikk a Maja piramisokról, egy ötlábú vízilóról... egyszóval nem tűnik nagyon szavahihető újságnak.

Úgy döntöttünk, hogy legelőször szállást kell magunknak találni. Az East End-en leltünk egy viszonylag jól szituált, négy emeletes szállodát, itt állítjuk fel egyelőre a londoni főhadiszállásunkat. Némi anyagi számolgatás - és sugallatom - után két szobát vettünk ki, mindkettő kétágyas. Az egyik - 307 - az Atya és John szobája lett, a másikba - 308 - mi ketten Alexissel vettük be magunkat.

A számlát utólag kell majd rendezni, de egyelőre egy éjszakát kifizettünk, ami 6$/éjszaka/szoba (megjegyzés: az árakat többnyire dollárban fogom közölni, az egyszerűség kedvéért). Nem is olyan rossz. 

Amikor ezzel megvoltunk, a nálunk lévő rituális tárgyak sorsáról, és a megtanult varázslatról döntöttünk. A varázslatot, hogy el ne felejthessük, három részletben írtuk le, mindenki a sajátját magánál tartja, így aztán, ha a szükség úgy hozza (reméljük nem lesz ilyen), akkor is megvan a pontos rituálé. A tárgyak pedig bekerültek egy, az Atya által megáldott iszákba, és azt a szállodához közeli bankban helyeztük el.

A következő állomás a "The Scoop" szerkesztősége.

Maga az iroda egy sorház harmadik emeletén található, ott pedig maga Mickey Mahoney fogadott minket. Mickey külsőre nem túl magas, köpcös, vidám alak, aki gyakorlatilag szivarral a szájában született. Megvendégelt minket whiskeyvel, amit mi el is fogadtunk - elvére itt Európában nincs szesztilalom.

Alexis elég meggyőzően beszélt arról, hogy mennyire is érdekli őt a The Scoop munkássága, és saját fotóival példálózott - megjegyzem, abszolút jól forgatta a szavakat - úgyhogy hamar a tárgyra térhettünk.

Mr Mahoney elmondta, hogy Elias nagyjából egy hónappal ezelőtt járt nála utoljára, bár előtte többször is megfordult itt. Nagyon nyugtalan volt, és többször is elmondta, hogy van egy nagyon jó sztorija. Az itt lévő újságokat olvasgatva pedig három cikken akadt meg a tekintete:

(Mindhárom cikk 1924 decemberében kelt.)

1., Megrázó olajfestmények

- egy helyi művész, név szerint Miles Shipley borzasztó jeleneteket fest, felkavaró az összes műve: pl kisasszonyok meggyalázva, groteszk árnyékok, tájak, szörnyek jellemzik

- a cikk szerint a szürrealistákat cukkolja ezzel
- gyűjtők is megvehetik a szörnyű jeleneteket, amik legalább olyan borzasztóak, mint a nagy háború, de sokkal egzotikusabbak
- több, mint 300 fontba kerülnek a művei
- úgy adja elő, mintha tényleg látta volna ezeket, mintha kapcsolatban volna más dimenziókkal, ahol ezek az erős lények léteznek
- Shipley középosztálybeli, nem tanult művészeteket, mégis alkot
- John Bullra utalgatnak, aki a leghíresebb szürrealista festő
- "Nem az számít, hogy hogyan, hanem, hogy mit festesz le" - ez a ő válasza a szürrealizmusra
//a cikk végét kétféleképp sikerült értelmezni, itt mindkettőt leközlöm//
- ő ennél mélyebbre lát, a "leleplezés" itt csak a jéghegy csúcsa //szerintem ez a reálisabb végszó//
- le a kalappal Shipley előtt

Miközben feljegyzem a naplómba ezeket a sorokat, felmerült bennem néhány kérdés, amit ezzel a cikkel kapcsolatban fel kell majd tennünk magunknak:

Kérdések:

- mióta fest?
- előtte mi volt a munkája és hol élt?
- minek hatására kezdett el alkotni?

2., Szörnyű gyilkosok vezették félre a rendőrséget

"Emberfeletti gyilkost lőttek le, és mégis él?"

- a Derwent völgy lakói: volt két gyilkosság és egy támadás, de nem találják az elkövetőt
--> George Osgood-ot és Miss Lydia Perkinst széttépték egymás utáni estéken
--> a harmadik estén Harold Shortot majdnem megölték, de elhajtotta a szörnyű lényt, aki emberszerű, de nem ember
- Mr. Tunwell, a helyi közeg állítja, hogy ő meglőtte a szörnyet (Mr Short támadásának éjszakáján), de azóta is már látták többször
- a helyiek telihold környékén hallják a lény üvöltését
- A The Scoop szerint veszélyes hely lett ez a kisváros is, lehetőleg mindenki maradjon otthon éjszakára, és értesítsék a hatóságokat, ha észlelnek valamit

Kérdések:

- Harold Short-tal kell először is beszélni ezzel kapcsolatban
- melyek a The Scoop szerinti "veszélyes helyek"? (csak viccből érdekel, hogy hova menjünk félve)

3., Folytatódnak a sorozatgyilkosságok

- egy azonosítatlan külföldi testét találták meg a Temzében
- ő a 24. áldozat, akit megtaláltak
- James Barrington nyomozó nem árult el semmit, de kiszivárgott, hogy az áldozatot nagyon megverték, majd szíven döfték
- három éve tartanak a gyilkosságok
- remélik, hogy Sherlock Holmes visszatér még egy utolsó ügyre //jól lenne tudni, hogy ez most itt egy Scoop-féle túlkapás, vagy tényleg létezik a játék szerint Mr. Holmes :)//
- nyomravezetőnek 24 font a jutalma
- mindenki legyen résen

A mai napra kellően kifáradtunk eme három cikk átrágásától, illetve úgy általában az utazástól, így aztán csak összegyűltünk, és megbeszéltük, mi lesz a holnapi teendő.

1., Beszélni James Barrington nyomozóval

2., Shipley-hez is elmenni, megnézni az ő festményeit. Mint értesültünk, az otthonában tartja őket, ott is adja el a képeit. Az is kiderült, hogy olyan emberek is vásároltak tőle képeket, mint Aleister Crowley.
Címe szerepelt a cikk mellett: 
Holbein Mews 6.

3., Ha pedig nagyon nincs jobb ötletünk, akkor utánanézhetünk ennek a Chupacabras Derwent völgyi rémnek.