A temetés teljesen rendben zajlott, mintha semmi sem történt volna tegnap. Nem tudom, hogy ennek örüljek, vagy kezdjek el ordítani, hogy nincs meg a holttest... szerencsére elég volt mély gyászba burkolóznom.
Utánanéztünk néhány apróságnak a tárgyakkal kapcsolatban:
- a megszerzett maszkon 4 db furcsa lény, az egyik emberszerű.
- fejpánton: szárnyas alakok, védelmi jelek vannak
A következő, logikus lépés egy találkozó megbeszélése volt Ericával. Tudtuk, hogy fogadni fog minket, főleg, ha elhintjük neki, hogy információink vannak a testvéréről...
Úgy beszéltük meg, hogy Alexis és John találkozik vele nyílt terepen, de Erica nem volt hajlandó egy nyílt terepes beszélgetésre, csak, ha az otthonában találkozunk vele. Alexis és John viszont roppant gyanakvó módra nem mentek bele ebbe az alkuba. Végül, hogy mégis megtudjuk amit akarunk, az Atya és én mentünk el a lakására, ahol a következő információkhoz jutottunk hozzá:
Két férfi volt vele a megbeszélés alatt:
- Bradley Greg: könyvelő
- Joe Corey: testőr
Erica azt hitte, hogy csak úgy mászkál mindenfelé a bátyja, minden cél nélkül --> néger csajjal kezdett el találkozgatni, aztán jöttek az álmok. papnőnek hívta a nigger nőt, és az vette rá az afrikai útra.
- az utazása előtt C elkezdett olvasni:
- Pnakotic tekercsek
- (francia) Selection de livre d'ivone
- Monolit emberei
- "Life as a god" Montgomery Clampton 1805 festőművész
Kézzel írt naplórészlet:
"Az angyalai csodálatosak, és furcsák. Elkábított a titkozatos szépségük. Olyan bolondnak éreztem magam, akik tévesen ítélték meg a helyzetet. Kinevettem őket azért a dicsőségért, amit kihagytak.
Amikor meggyulladt a hat fény, és a nagy szavak elhangzottak, ekkor jött "Ő" a nagy dicsőségében.
Arra vágytam, hogy felvágjam az ereim, hogy az életem beléáramoljon, és egy részem Istenné váljon."
Penhew pénzt akart valószínűleg, R. C. meg adott neki.
Holnap pedig összecsomagolunk, és elindulunk végre Londonba. A hajónk neve "Repülő sellő". Szerintem bíztató. Én bizakodom.
Mielőtt kihajóztunk, két információval lettünk gazdagabbak:
- Mickey Mahoney a The Scoop újságírója Londonban találkozott Eliassal, őt kell először felkeresnünk
- Montgomery (a festőművész) Fekete fáraó kispapja lett Kairo környékén
Ma végre elküldtem Carolyn Fern-nek, az Arkhamban maradt pszichológusomnak az eddigi jegyzeteim legépelt másolatait, és egy levelet is mellékeltem mellé. Miközben átgépeltem őket, minden egyes lapja rémülettel töltött el, talán ezért is vártam ennyit a küldéssel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.