Némi utánajárással, és John kapcsolatainak segíségével sikerült hozzájutnunk néhány roppant érdekes, és értékes adathoz: méghozzá régi pszichológiai aktáknak, amelyeknek alanya Roger Carlyle volt. A továbbiakban közlöm az akták összefoglalásait.A testvére, Erica hozta be őt eredetileg.
1918 01 11
Egy álmot látott gyakran a testvére, s ennek kusza leírása szerepel a jegyzőkönyvben is, eképpen:
Roger egy távoli hangot hallott, aki a középső nevén (Vane) szólította (csak ő saját magát hívta így). Álmában közeledik a hang felé, álomszerű ködön keresztül oda, ahol a hívó áll. A hívó egy magas, zömök ember, ez a jel izzik a homlokán.
(A pszichlógus megjegyzése: C eddig nem érdeklődött az egyiptomi dolgok iránt.)
A hívó kitárja a kezeit Roger felé
--> balon: C-nek a saját arca látszik
--> jobbon: asszimetrikus piramis
Az alak összeteszi a két kezét, C elemelkedik a földről az űrbe, megáll egy szörnygyülekezet előtt (karmok, stb)
mind körül sárga energialabda van --> egy másik megjelenése a hívó embernek.
Ez bevonzza őt, így a hívó szemén keresztül látja a világot.
Asszimetrikus piramis jelenik meg, és a hívó azt mondja: "légy egy velem, legyünk együtt egy Isten".
Eközben rengeteg alak és forma zúdul a háromszögbe, majd Roger felébred.
=> nem tartja rémálomnak, de nem kellemes.
Roger hisz benne, hogy ez egy neki szóló hívás, de rajta kívül más nem, még a pszchológusa se hisz benne
C döntésképtelen, nem tudja, mit és hogyan cselekedjen.
1918 09 18
Az álmában megjelenő hölgyet:
- M'Veru (Kenyai név)
- Anasztázia
- "Az én papnőm" - nek hívja, teljesen a megszállotja
- A pszichológus szerint: C-re nyomás nehezedik: megalomán ellentmondások, ennek kivetülése ez a nő
=> ellenfél ebben a játszmában, ha legyőzik ezt a nőt, akkor C meggyógyul
1918 10 03
Pszichológus:
Ha nem megyek, C azzal fenyeget, hogy kitálal mindent.
Ha megyek, az egész munkám elveszik, akkor mi lesz a szerepem?
Erica C dossziéjának is utánakerestünk, de nem sok infomációt találtunk. A pszichológus szerint Erica egy normális lány.
* * *
Amikor mindenfelé érdeklődtünk telefonon, egy egyetemi professzorba is sikerült belefutnunk, aki egy elég érdekes kultuszról mesélt nekünk:
Sivatagi denevér kultusza
--> ausztrál bennszülöttek közt dívott
"Minden Denevér Atyja" a kultusz központja
- emberi áldozatokról szól leginkább
--> eljön az MDA, leigázza, meghódítja a világot
--> áldozatok tornán vettek részt (bunkósbot, szögekkel (veszett denevérek)) előbb őrültek meg, mint meghaltak.
--> vezetők: denevér és szárnyas kígyó alakban áldozatokat loptak
=> elvileg kihalt a kultusz
Elias könyvét olvasta az idős professzor, ezért kezdett el érdeklődni e kultusz iránt
A bennszülött énekben örökítették meg a kultuszuk alapjait:
Nyugat Ausztráliában nagy szörnyek gyűlnek, nagy falakat emelnek, amibe barlangokat vájnak, ezekben tudnak aludni.
De élő szél fújt, az alvó istenek között, ami elpusztítota az otthonukat. de ezáltal egy út nyílt, ezért az MDA eljött a földre, és erősebb lett
Néhány túlexponált üvegdia került elő (4 db), mind azt mutatja, hogy néhány izzadó férfi egy kőkocka (nagy) mellett áll, amely széteső, de látszik, hogy régen építkezési célokra használták. Vésés látszik még, és homokdűnék.
Arthur McVier több feljegyzést is készített arról, hogy a társaságukra többször rátámadt pár őslakos (mert kutakodtak). A holttesteken többszáz apró szúrásnyom --> denevérkultuszra vezetik vissza.
--> MDA eszmei csatát vív a szivárvány kígyóval (ő az élet), csapdába ejti a denevért, bezárja egy vizes helyre, ahonnan MDA csak sírni tud.
* * *
Hosszas megbeszélés után elindultunk meglátogati ezt a Juju házat. Abban reménykedtünk, hogy a tulajdonosa, ez a bizonyos Silas, valami információval fog tudni nekünk szolgálni akár a kultuszokról, akár másról, és talán emlékszik még Eliasra is.
A tulajdonos egy vén néger férfi, már a megjelenésével is megrémített. Azonnal tudtam, hogy valamiféle mágiahasználóról van szó, akivel nem tanácsos ujjat húzni.
Ahogy már elsőre megéreztük, Silas nem volt valami segítőkész, mi ellenben nyitva tartottuk a szemüket, és felfedeztük, hogy a nyakában egy kulcsot hord. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy a boltban talán akad valahol egy rejtekajtó... Igyekeztünk minél többet kiszedni Siasból, afrikai holmikat nézegettünk nála, de sajnos nem nyertük meg a jóindulatát. Bár tény, hogy amíg nem kérdezősködtünk a különböző afrikai kultuszokról, addig nem akart minket kiátkozni.
A helyet elhagytuk, és most beszélünk arról, hogy később vissza kellene menni megnézni azt a rejtekajtót...
(később)
Úgy döntöttünk, kivárjuk a zárórát. Elég rossz környéken van ez a Juju ház - mi pedig a megfelelő embertől kezdtünk neki érdeklődni a helyről. Egy csöves koldult szembe a Juju házzal, tőle érdeklődtünk, hogy szokott-e nagyobb összejövetel helyszíne lenni a Juju-ház. tőle tudtuk meg, hogy havonta egyszer, teliholdkor elég... ijesztő alakok gyűlnek itt össze. S mit ad Isten... ma telihold van.
Amikor Silas hazament, feltörtük a zárat, de odabent nem kapcsoltunk fényt, csak a magunkkal hozott elemlámpákat használtuk. Megtaláltuk a rejtekajtót, amely rögtön a pult mögött volt, de a rajta lévő lakattal már nem nagyon boldogultunk. Végül úgy döntöttünk, hogy leszedjük a csavarokat, de nem készültünk fel ennyire, egyikünknél sem volt csavarhúzó... erre a szépséges (és megjegyzem, kissé türelmetlen) Alexis fogta magát, és elment csavarhúzóért.
Míg bent John és az Atya próbálták kinyitni a lakatot, én odakint őrködtem. Miközben szívtam a cigarettát, baljós félelem mardosott - féltettem magunkat, és féltettem Alexist - bár ezt soha nem vallanám meg neki. Zokon venné, annyi szent.
Mint kiderült, akadt is baj: visszafelé megtámadta Alexist az a csöves, aki nekünk adta az információt... Alexis pedig félelmetes lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot: táskából elő sem vette a fegyverét, úgy lőtt. Talán meg is ölte.
Ahogy aztán Alexis visszatért, végre felnyitottuk a csapóajtót.
//kép - később//
Lefelé vezető lépcsősort láttunk, utána egy nagyjából 20 méteres folyosószakasz következett. A falakon vésetek szerepeltek, jobbra ajtó nyílt.
Odabent hosszúkás terem tárult a szemünk elé, jobbfelén nagy, kerek kőtömb a földön, mellette csörlő. Szemben a bejárattal függöny, a teremben körbe dobok helyezkedtek el.
Elhúztuk a függönyt, de bár ne tettük volna... mögüle három zombi támadt ránk, járkáló halottak, s a legborzasztóbb, hogy egyikük Elias volt. Velük harcoltunk, iszonyú fájdalommal, de leküzdöttük őket.
A hatalmas kő alól sikoltásokat hallottunk, azt hittük, valakiket bezártak oda, de a súlyos holmit arrébb tolva újabb szörnyűség fogadott minket: a kőtömb alatt emberi arcok tülekedtek, valami iszonyatos lénybe ágyazva! Alig bírtuk visszatolni a helyére, és megakadályozni, hogy ránk támadjon az a fertelmes iszonyat.
Szerencsére, mialatt visszavertük a támadást, és menekültünk, John és az Atya néhány tárgyat sikeresen kimentett erről a szörnyű helyről.
Ime a tárgyak listája, amiket elhoztunk:
- egy sokoldalas könyvet John kapott fel - később elégettük, de átnéztük... és szert tettünk a zombiidézés varázslatára
Az Atya pedig a következő tárgyakat tudhatja magáénak: - egy maszk, aminek nincs csatja - Kongóból
- jelekkel díszített (réz) tál - álomküldésre jó
- vékony fejkendő tele rúnákkal (védelmek vannak rajta)
- kesztyű
Holnap lesz Elias temetése. Rettegek elmenni rá, félek attól, ami történhet. Ma éjszaka úgy hiszem, elkerül az álom, de ha mégsem, talán azokat az arcokat látom majd újra, és újra...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jemryn 2011.02.07. 22:54:15