Jemryn naplója

Nahát, ki gondolta volna... Kedves barátom, Jackson Elias ismét feltűnt az idő homályából. Már épp kezdtem hiányolni. Ahogy szokott, bizonyára most is beleártotta magát valami igazán szaftosba, amit aztán kiadhat a neves new yorki kiadónál, a Prospero Pressnél. Nem különben bizonyára a kiadó vezetője, Mr. Jonah Kensington.

Elias a szokásos módon vette fel velem a kapcsolatot (vagyis táviratban), de a távirat szövege a szokásosnál is több mindent sejtet. Íme:

"INFORMAACIOIM VANNAK A CARLYLE EXPEDICIOROL STOP
SZUKSEEGES EGY NYOMOZOCSAPAT STOP
JANUAAR 15-EEN EERKEZEM NEW YORKBA STOP
JOBARAATOD: JACKSON ELIAS"

Az első gondolatom a Carlyle expedícióval kapcsolatban a pénz volt. Meg az, hogy valahol eltűntek nagyjából... négy-hat évvel ezelőtt. De ez nem jelenti azt, hogy ha Elias talált valamit, annak nincs jelentősége. Elias ugyanis nem a pénzre hajtott soha. Mindig inkább az hajtotta, hogy megismerjen egy kultuszt a maga dogmáival, szokásaival, s aztán rámutasson azok gyöngeségeire, majd könyvet írjon róluk. Az öcsém - Richard Jemryn, aki majd örökli ezt a naplót, ha velem valami történik - nagy rajongója volt, és mivel ő is a Prosperonál adta ki a könyveit - említettem már, hogy Richard felettébb félelmetes novellákat ír? a jó ég sem tudja, hogy honnan szedi az ötleteit... de azt hiszem valahol elvesztettem a fonalat. Talán, ha beszéltem... a többiekkel, könnyebben összeszedem majd a gondolataim.

(Később)

Összeszedtem a csapatot! Kellett némi rábeszélés, és fel kellett adnom a következő önkéntes bevonulásomat az intézetbe, de semmi baj, hisz lesz velem orvos. A csapat a következő emberekből áll össze tehát most:

Alexis A.
Jeles, és remek fizikus...  De Ő igazából... művésznő. Fotózni úgy fotóz, mint.. mint.. szóval remekül, bár meg kell valljam, egészen más elméleteim vannak az ő fényképeiről, mint neki magának.

Dr. John Smith
Ő az orvosom. Az egyik. Általában nála jelentkezem a havi kontrollon. Olyankor megnézi a pupilláim, megméri a pulzusom, és javasol némi fehér dzsekis nyugalmat, hogy össze tudjam kapni magam a következő ásatásra. Tehetséges ember, mindig felkapar.

Simon Williams atya
Megnyugtató a hangja, józanul gondolkodik, és úgy általában véve... jó ember. Tudom, hogy jót akar, tudom, hogy vigyáz rám, hogy mindig a helyes utat választhassam.

Nem tudom, magamról mennyit írjak. De talán nem árt, ha néhány keresetlen szó rólam is szól, hiszen mégiscsak enyém ez a napló.
William Jemryn vagyok, az idősebb Jemryn testvér. Jó, ha már az elején tisztában van vele mindenki, akinek ez a napló a kezébe kerül: minden Jemryn magában hordozza az őrületet. Őrültek vagyunk, ha jól tudom, nagyapám valami névtelen kultusz elkötelezett hívője volt. Az apám az elmegyógyintézet pincéjében halt meg, saját sikításai közepette. Én magam régészkedéssel foglalkozom, és a Silver Bt-nek dolgozom Arkhamban (ahogy egyébként mindannyian arkhamiak vagyunk).

Röviden most ennyi. A többiekkel bevetjük magunkat a könyvtárakba, hogy cikkekkel halmozzuk el magunkat, ami információhoz juttat majd minket a Carlyle expedícióval kapcsolatban.